A sámán nem táltos!





 

• táltos isteni ajándékként fogadja küldetését - a sámán menekül a feladat elől, néha a szülők eldugják hetedik gyermeküket,
• a táltos ép, egészséges, erős lelkű és testű ember - a sámán gyenge idegrendszerű, neurotikus,
• a táltos képességeit csak jó, nemes ügy szolgálatában használja - a sámán kapható rontásra,
• a
  táltos az Istennel való kapcsolatot a magányban, a csendben, a
  természetben való elmélyülésben keresi és találja meg - a sámán
  rettenetes zajjal, dobolással, ordítozással, ugrándozással, részegen,
  vagy révülten próbál a szellemvilággal kapcsolatot teremteni

                                                   Táltos és Tündérbárka
 





                                                                                                                                                         





SÁRKÁNYOK, TÁLTOSOK, KIRÁLYOK…
Beszélgetés Szántai Lajos kutatóval

Szerencsére
Szántai Lajost egyre kevésbé kell bemutatni, hiszen mind többet
találkozhatunk vele előadásokon – a Táltos Iskolán is indult egy előadói
sorozata – és írott formában. Legutóbb megjelent Kun László király című
könyve nagy visszhangot váltott ki olvasói és kutatói körökben is. Új
látásmódjával, megközelítéseivel kitárulkozik egy eddig rejtett,
misztikus világ, ami körül lengi Árpád-házi királyainkat, családjukat. A
Képes Krónika festett miniatúráit – amit a tudósok nagy része épp csak
megemlít ill. illusztrációra használ – Szántai a lehető legkomolyabban
veszi és ezekből fejti vissza a történetet a legapróbb részletekig. Ez
természetesen mély megdöbbenést válthat ki az olvasóból, hiszen minden a
szemünk előtt van, csak nem mindig látunk vele.


Előadás a Rám-hegyen (Pilis)

-
Ezt a látásmódot tanulni nem lehet, hiszen a következtetések
végeredménye a legtöbbször ellentmond a hivatalos történettudománynak,
művészettörténetnek. Mégis kellett, hogy valami vagy valaki hatására
másként kezdjen el járni az agyad.

- Akkoriban erre persze nem
figyeltem fel, csak utólag amikor, felmerül ez a kérdés, lehet talán az
iskola előtti éveimet, úgy 3-7 éves koromig, indítatásnak nevezni. Nagy
szerepe volt nagyapámnak és a makkosmáriai templomnak ebben. Ez
utóbbinak azért, mert akkoriban (még a Kádár-korszak) nem volt
mindennapos, hogy egy kisgyermek templomban, a sekrestyében
játszadozzon. Akkoriban néhány nővér ápolta, tartotta rendben a
templomot és környezetét. A templom egyébként nyilvántartott Mária
kegyhely. Annak ellenére, hogy sok időt töltöttem itt, soha nem
kényszeríttettek imádkozásra, hittanra és egyebekre. A légkör biztos,
hogy meghatározó volt. Nagyapám pedig azért, mert gyönyörűen mesélt
esténként, magyar népmeséket természetesen. Ezek közül, amire emlékszem,
hogy a királyos mesék tetszettek a legjobban. Jóval később a Körösi
Csoma Sándor Buddhológiai Intézetben tanultam sokat. Itt főleg a nagy
világvallásokkal ismerkedhettem, foglalkoztam. (Első publikációi a
Buddhista Misszió által kiadott USzO-füzetekben jelentek meg, a magyar
népmesékről.)

- Mivel kezdődött a kutatói munkád?

-
Nagyapai hagyaték alapján a népmesékkel, és itt az indulást leginkább a
sárkány és a táltos ló adta meg. Ezt hosszú adatgyűjtés, keresés
követte. Hónapokig sárkányokkal, táltosokkal álmodtam – szerencsére jó
sárkányokkal.

- Az álmokból nagyon sok információt, útmutatást lehet kiszűrni. Vannak, akik megálmodják előre egy problémának megoldását.

-
Pontosan. Én az álmokból tudtam meg hogyan működnek, hogyan kell egy
táltossal repülni, milyen tulajdonságai vannak a sárkányoknak, hogyan
illeszkednek a világba. És ez nem csak a mesékben van így, hiszen
Árpád-házi királyaink is táltos paripákon jártak. (Gondoljunk csak Szent
László legendájára, akinek lova hatalmas szakadékokat ugrott át,
forgószélként száguldott. a szerk.) Ajtonyról például feljegyzik, hogy
„sárkány-pap” volt, és az egyik vitéz úgy győzi le, ahogy a sárkányokat
szokás.

- Ha szent királyainknál tartunk, szokás őket
Táltos-királyokként is emlegetni. Ez pedig ellentmondani látszik azzal a
keresztény képpel - jövőre meg is ünnepeltetik velünk - amit
állítólagosan István kényszerített az országra, a népre. A nép viszont
Istvánt, de főleg I. Lászlót táltosnak tartja. Mi oldhatja ezt az
anakronizmust?

- A magyar néphagyomány Jézust „égi táltosnak”
nevezi. Táltossá csak a teremtő elhívása által lehetett válni. A
Turul-nemzettség, Jézus nemzettsége táltosok voltak, így az Árpád-házi
királyok is azok. Szt. István a táltos vallást soha nem szüntette meg,
az tovább élt még jó félévezreden keresztül, hiszen dokumentált tény –
és ez fontos, hogy feljegyzés van róla – Mátyás királyt táltosok veszik
körül, a török elleni háborújában ők segítik, tőlük kapja az
információkat. A Kárpát-medencében békésen fér meg a két szemlélet.
Verbőczy törvénykönyvében írja, hogy a magyar nem Róma jóvoltából
keresztény, hanem egyenesen Istentől. Ez pedig azt jelenti, hogy a nép
önként vállalja fel, nem erőlteti rá senki.

- Tanulmányainkban teljesen ellenkező kép jelenik meg. Mégis nyilván találni az önkéntes vállalásra bizonyítékot.

-
Így van. Több is de most egyet nézzünk meg. Egy nép életében a
temetkezési szokások rendkívül fontos szerepet játszanak. Ebben történik
egy szembeötlő és nagyjelentőségű fordulat Géza és István közti időben.
Ez a fordulat az egész Kárpát-medencére kiterjed. Ez pedig azt jelenti,
hogy a magyarság ezt önként felvállalta, hiszen a legutolsó kis faluban
is megtörténik, nemcsak az Esztergom környéki temetőkben, szinte egy
időben. A lovas temetkezésről van szó, ami István korában eltűnik a
Kárpát-medencében. Erre lehetne mondani, hogy az erőszakos térítés
eredménye. De gondoljunk csak bele, ahol ilyen történik, ott még
évszázadokkal később is titokban végeznének ilyen temetéseket. Fokozatos
átmenet lenne megfigyelhető. Továbbá ennyi hittérítőt sem lehetne
szétküldeni. De mi történt a lóval, táltossal? Azt tudni kell, hogy az
eltemetett lovak, minden esetben táltosok voltak, vagyis több foguk
volt, mint a többinek. Érdekesség, hogy ezt a tényt – mármint, hogy a
honfoglalás kori temetőkből csak ilyen, fölös fogú lovak kerültek elő –
az Állatorvosi egyetemen a mai napig tanítják. De ez a tény, sajnos, nem
kerül át a „szomszéd asztalára”, mármint a történészekére. Tehát mi
történt a lóval? Nem kerül a föld alá. Amit eddig a táltos képviselt,
most az „égi táltos”, Jézus Krisztus veszi át. A lovakat ugyanúgy
kiválasztják, mint eddig, de a templomba kerülnek be. Meglepő, de így
van! Ezek a lovak szabadon élnek a templomokban, szabadon sétálgatnak
ki-be, szent állatként kezelik őket. Továbbra is szükség van az erőre,
és ők ezt képviselik. Ez elég pogány szokásnak tűnik, de ekkoriban
jegyzik fel: A magyar papok névleg is alig keresztények. IX. Leó pápa
ezért is akarja megszállni az országot. De miután András király kiűzi a
pápát, hálából az kiátkozza.

- Ezek a tények szépen példázzák, hogy itt egész másféle kereszténység működött, mint Rómában.

-
Ne felejtsük el, hogy nem István tárgyalt Rómánál, hanem Atilla. Tudjuk
módjában állt volna porig rombolni, de nem tette. A cél azóta is
ugyanaz, az európai embert a főemlős szintjéről felemelni. És ezt sajnos
ők soha nem fogják el-, és ahogy Pap Gábor szokta mondani, felismerni
sem. Pedig ez az áldozat célja. Gondoljunk csak bele, hogy szinte az
összes egyházi ünnep innen indul el, innen veszik át. Az István kori
Róma nem ismeri, nem tiszteli Máriát, Jézus anyját. Gellért döbben rá,
hogy a magyarok Nagyboldogasszony-kultusza szó szerint megegyezik vele.

-
Egyre több helyen tartasz előadásokat, a közelmúltban jelent meg Kun
Lászlóról írt könyved. Mekkora az igény erre fajta „múlt olvasásra”?

-
Helyzet szerencsére reménykeltő. Pap Gábor, Molnár V. József a hetvenes
évek óta hatalmas munkát végzett-végez. Ezt a tudást hivatalosan
oktatják Nagyváradon, Miskolcon. A debreceni egyetemen Pap Gábor és
Molnár V. jó tíz éve tart előadásokat. Az egész Kárpát-medencében
járnak, járunk előadásokra. Szerencsére elmondható, hogy
óvodáktól-egyetemekig eljut a tudás. Ennek birtokában egyre több művész
nyilvánul meg (Makoldi Sándor, Kátay Mihály, és sokan mások). Kiderül,
hogy a kommunikációs felszín mögött, élő, eleven magyar művészet
létezik. Minden évben kitermelődik egy-egy csoport, ami nagy reményekkel
bíztat. Mátyás király halála óta csak úgy tudunk elérni eredményt, ha
csendben, de kitartóan munkálkodunk. Ahogy a bibliában is írva van: Amit
a fülekbe súgtok, a háztetőkről fogják kiabálni.

- A fiatalok
körében elég erőteljes a nyugati, technikai kultúra csodálata. Ezzel
viszont sikerül őket az ősi hitről teljesen elterelni. Hogyan látod az
utánpótlás esélyeit?

- A veszély nagy, óriási. Hatalmas
pusztítást végeznek, és ami embertelenség, hogy most már a
legérzékenyebb korosztályt, az óvodásokat bombázzák olyan
ál-mesefilmekkel, mert ezek álmesék, amelyek hihetetlen rombolást
okozhatnak a fejekben, lelkekben. Viszont most olyan időket élünk,
amikor a búzát, a konkolytól lassan-lassan kezdik elválasztani.